A halottak napját minden nemzet másként ünnepli. Az európai ember a temetőben csendes megemlékezést tart halottairól, otthon gyertyát gyújt és újra átérzi a gyászt.
Észak-Amerikában a Halloween terjedt el. A kivándorolt írek magukkal vitték a kelta hagyományokat, amely szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek a Földre. Az élők azért, nehogy beléjük költözzenek, álcázó maskarákkal próbálják becsapni és összezavarni a holtak szellemeit.
A mexikói halottak napja (Día de los Muertos) talán a legkülönlegesebben ünnepelt halottak napja a világon. Tulajdonképpen inkább halottak napi ünnepségsorozatnak lehetne nevezni, hiszen október 31-től november 2-ig tart.
Ez az ünnep nem a gyászról szól; kicsit sem szomorú és legfőképpen nem fekete. Ez egy hangos, színes és vidám megemlékezés azokról, akik már elhagyták ezt a világot és - merthogy a halál az élet része - egyben magáról az életről szóló boldog fiesta.
Az emberek ilyenkor színes, feltűnő ruhákba öltöznek, és csontváz sminket viselnek. Az ünnepi dekorációt igazi színkavalkád jellemzi, mindent beborít a narancssárga, nagyfejű bársonyvirág.
Természetesen a temető sem maradhat ki a programból, ahova a mexikóiak a gyertyák és virágok mellé elhunyt szeretteik kedvenc ételeit és italait magukkal viszik. Bármilyen meglepően hangzik, de az egyik legfontosabb cél, hogy a temetőket, a sírok környékét otthonossá, kellemessé tegyék. Családi beszélgetéssel, zenével, énekléssel telik az este, hogy a lélek tudja merre van az ő családja és hazataláljon.
A halált, a mára szinte minden országban ismertté vált csontvázhölgyet (La Catrina) rengeteg formában lehet látni. Vidám, mosolygós, a halandókkal barátságos, sokat táncol, így, bár a halált jelképezi, az élet örömére emlékeztet.
Az időszak nyüzsgő vásárainak legfőbb portékája a calavera, a cukorból, csokiból vagy papírból készített díszes koponya amely a házi oltárok elmaradhatatlan kelléke.
Az oltárra mindig kerül víz és a holtak kenyeréből, hogy a léleknek legyen mit innia és ennie, mire újra visszatér az otthonába.
A mi kultúránkban a gyermekeket szeretnénk távol tartani a halál és az elmúlás gondolatától. A mexikóiak azt tanítják gyermekeiknek, hogy a halál is az élet része.
