Varázs-por (novella)

A nagy meleg ellenére, szívesen sétált volna még egy kicsit, de az étterem jónak tűnt és beültek végre vacsorázni. Amíg a hideg sör megérkezett, az étlapot nézegetve, végigpörgette a napot fejben.

Vajon így képzelte? Ez az az érzés, amit várt? Vagy azért érzi ezt, mert annyira várta? Nem akarta túlgondolni és a nagy melegben már az első korty sört megérezte, így hanyagul átadta magát az elégedettségnek.

Elindulni látszik az üzlet. Megcsinálták! Büszke volt. Megérkezett az a különös érzés is, pont, ahogyan szokott, hogy az egész sziget varázsporral van megszórva. Bárhová nézett, bármit hallott, bármit tapintott, annyira távol volt saját világától, hogy képtelen volt beilleszteni abba. Nem is akarta, dehogy. Az a mágikus illat, ahogyan azonnal bekúszik az ember orrába, bőrébe, agyába, amint kilép a repülőgépből. Varázsporos varázsszőnyeg. Pityeregni is szokott. Amikor megérkezik az örömtől, amikor el kell mennie, a szomorúságtól.

A mosdóba menet végignézett a mellettük lévő asztalnál ülőkön. Gondolatban kinevette őket. Nem valók ide. Ők nem érzik ugyanazt, amit ő; nem érezhetik. Nincs benne a szívük és a lelkük. Nekik ez csak egy nyaralás. Elment mellettük és alig észrevehetően feljebb emelte az orrát.

A vacsora végeztével elindultak a tompa békabrekegéssel szegélyezett úton hazafelé